Vass Árpád

Vass Árpád, a Csikszeredai Bowling Sport Club játékosa nyerte a Qubica-AMF Bowling Világkupa Bukarestben megtartott selejtezőjét, igy ő képviselheti Romániát a 2012.november 24-december 02. között Lengyelországban megrendezésre kerülő Qubica-AMF World Cup versenyen."

 

Vass Árpi egy amerikaitól tanulta meg a csavaros dobás technikáját
 
Nemrég számoltunk be arról, hogy a sepsiszentgyörgyi Vass Árpád képviseli Romániát a QubicaAMF Bowling Világkupán. A csíkszeredai, A-kategóriás csapatban játszó sportoló – aki egyébként a Kovászna Megyei Mentőszolgálat alkalmazottja – beszámolt eddig elért eredményeiről és reményeiről a világkupát illetően.
 

– Mikor szerettél bele ebbe a sportágba?
– 2009 januárjában néhány barátommal elmentünk a sepsiszentgyörgyi bowlingterembe, csupán szórakozásból. Miután elgurítottam néhány golyót, rájöttem, hogy ez nekem való sport, így egyre többet kezdtem foglalkozni vele. Áprilisban volt egy megyei verseny, ahová próbaképpen beiratkoztam, és negyedik helyen végeztem. Májusban jelentkeztem egy konstancai nyílt versenyre, ott láttam először technikás játékot, ahol nemcsak egyenesen, a középső fára célozva dobták a golyót, hanem csavarva, pontosan kiszámítva annak ívét. Ez volt az a fordulat, amikor sportszerűen kezdtem el űzni a játékot, ekkor határoztam el, hogy saját golyót vásárolok. A felszerelés egyébként nagyon fontos, egy játékosnak szüksége van saját bowlingcipőre, kezére illő golyóra, csuklóvédőre és nem utolsó sorban öltözékre, hiszen a bowling elitsportnak számít, a felső társadalmi réteg találta ki. Minden apró dolog hozzájárul ahhoz, hogy egy játékos miként teljesít.


– Ki segített a versenyekre való felkészülésben?
– Edzőm eleinte nem volt, az elméleti alapokat internetes videókból tanultam, otthon gyakoroltam a kézmozdulatokat, egy fotelre dobtam a golyót, miközben figyeltem a felvételen szereplő profi mozdulatait. Azért is választottam ezt a módszert, mert sok időbe telt, míg begyakoroltam a technikát, egy pálya bérlése ennyi ideig pedig nagyon költséges lett volna. Az első ún. edzőm egy amerikai volt, Brian Voss, aki tartott egy kétnapos szemináriumot, amin én is részt vettem, igaz, csak két órát foglalkozott velem, ez is 100 eurómba került, de nem bántam meg, hiszen ő mutatta meg először, miként dobjam el a golyót úgy, hogy az csavarodjon is.


 

– Hogyan kerültél a csíkszeredai csapatba?
– Háromszéken részt vettem a megyei bajnokságokon, több csapatban is játszottam. A megyén kívül is elkezdtem versenyekre járni, egyik ilyen alkalommal megismerkedtem Bonifert Gáborral, akivel nemsokára az akkor épülő csíkszeredai pályának a klubját és a csapatát is megalapítottuk, és leigazoltunk a B-divízióba. Kitűzött célunk az volt, hogy első erdélyi csapatként felkerüljünk az országos A-kategóriába, ez az első szezon után sikerült is. Azért döntöttem úgy, hogy Csíkszeredában fogok versenyszerűen játszani, mert az ottani klub versenypályával rendelkezik, és a bowlingban meghatározó szerepe van annak, hogy milyen technikai felszereléssel rendelkezik egy pálya, hiszen a jó eredmény millimétereken múlhat. A sepsiszentgyörgyi például köteles, ami annyit jelent, hogy a bábukat kötél segítségével rendezi a gép, egy dobásnál pedig gyakran megtörténhet, hogy a bábuk a kötél miatt döntik le egymást. Ilyen pályán A-kategóriás versenyeket nem rendeznek. Ezért éreztem úgy, hogy ezen a pályán nem tudok fejlődni, mert nincsenek meg a versenykörülmények.


– Milyen tapasztalatokat szereztél az egyéni versenyeken?
– Minden egyéni versenyen önerőből vettem részt, ami szintén kiadásokkal jár, de úgy gondolom, az ember ki kell próbálja magát, még akkor is, ha csúfosan leszerepel. Volt rá példa, hogy sokkal többre számítottam, mint amit sikerült „összedobigáljak”, de nem kell elfelejteni, hogy a golyó kerek, minden játékosnak lehetnek jó és rossz napjai, és a hangulat nagyon befolyásolja a teljesítményt. Ennek bizonyítéka például, hogy idén áprilisban értem el az eddigi legnagyobb eredményemet, a bukaresti IDM klub országos bajnokságán A-kategóriában szereztem első helyezést. A megmérettetések valóságos képet adnak arról, mennyit fejlődtünk, vagy milyen új célokat kell kitűzzünk magunk elé. Ezen kívül ismeretséget is lehet kötni hasonló érdeklődésűekkel, melynek akár a sportkarrierben is meghatározó szerepe lehet. Végül is a sport lényege a versenyszellem is, ami – úgy érzem – nagyon sok háromszéki bowlingosból hiányzik, itthon edzenek, de nem tudják anyagilag fedezni, vagy nem merik felvállalni azt, hogy elmenjenek egy versenyre, idegen pályára.


– Előny számodra, hogy bal kézzel játszol?
– Mint tudjuk, a balkezesek általában mindig előnyben vannak a sportban. A bowling esetében azért jó, mert a golyó nem azt az ívet írja le, amit a jobbkezeseknél, ezért az a rész később szárad ki. Azonban a pályák olajozási technikája is úgy van kitalálva, hogy a pálya balfelét kevesebb olajjal kenik le, hogy kiegyenlítsék a bal- és jobbkezesek közötti különbséget.


– Hogyan készülsz a világbajnokságra?
– A Bukarestben megrendezett QubicaAMF Világkupa-selejtezőre is régóta készültem már, tavaly is részt vettem rajta, sokkal nagyobb odaadással indultam neki, de akkor nem mértem fel, hogy nem jutottam el arra a szintre, amit idénre értem el. Most kisebb lelkesedéssel indultam neki, de éreztem, hogy tudok teljesíteni, s már az első két sorozatom nagyon jól sikerült (mindkettő 231 ledöntött fa – szerk.) aztán végig sikerült tartanom az első helyet. A világbajnokságig még egy hónap van hátra, az erre való felkészülés függ a körülményektől és az anyagiaktól, mivel minden nap kellene edzenem különböző pályákon, hogy Lengyelországban ne legyen majd visszahúzó erő az, hogy idegen a pálya vagy szokatlan a világítás. Ehhez képest egy héten kétszer-háromszor tudok játszani Csíkszeredában és egyszer Brassóban, hiszen a pályabérlés nem olcsó mulatság.


– Hogy érzed, milyen esélyekkel indulsz a többi országból érkezőkkel szemben?
– Külföldön nagyon jó játékosok vannak, Románia nemzetközileg elért legjobb csapatátlaga eddig 180, az én célom az, hogy ezt a szintet megtartsam, amivel benne leszek az első hatvanban a nagyjából kilencven országból érkező játékos közül. Ha a szerencse is velem tart, akkor bekerülhetek az első negyven közé. Ragaszkodom hozzá, hogy Lengyelországba velem jöjjön a jelenlegi edzőm, a bukaresti Vali Piros, mert akkor is nagy segítségemre lesz, ha csak pár jó tanácsot ad játék közben. A bowling-szövetség nem tudja biztosítani a játékosok számára az utazást és a verseny alatti szállást, valamint étkezést, így ahhoz, hogy az edzőmmel együtt részt vegyünk a világkupán, itthoni támogatásra van szükségem.

 

Berszán Réka

Forrás: Székely Hírmondó